Nagyszüleimnél sütöttem életem első süteményét. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, csodálatosan szép lett. Még apró levélmintákat is sikerült ráapplikálnom a mesterművemre. Ekkor voltam 5 éves, azt hiszem, ezt nevezik tehetségnek. Egy bibi volt a sztoriban: emberi fogyasztásra alkalmatlan volt a kreálmányom. Ugyanis a tyúkoknak és disznóknak készült, melyeket nagyszüleim tartottak a kert végében. Nagyon hálásak voltak ezek a jószágok, imádták a darából, kukoricából, búzából, fűből, virágokból és - nagymamám legnagyobb örömére - a konyhából elcsent apróságokból készült fogásokat. Mert ugye az mégsem járja, hogy sima takarmányt egyenek szegény állatok, mégiscsak jobban mutat a végeredmény egy csipet őrölt pirospaprikával megszínezve és némi liszttel megszórva.
Teltek-múltak az évek, majd egyszer belefutottam egy egyszerű, kakaós süteménybe valamelyik újságban. Nagyszüleim, látván elhivatottságomat hagytak kibontakozni a konyhában – immár fogyasztható alapanyagokból dolgozva. Nem lett életem legjobb süteménye, de a recept azóta is el van téve emlékbe. Onnantól nem volt megállás, egyik recept jött a másik után. Ha valaki kérdezett, mindig büszkén válaszoltam, hogy igen, tudok sütni majd némi hatásszünet után bevallottam, hogy főzni viszont sajnos egyáltalán nem tudok. Nem is volt rá szükség. Hétköznap a nagymamám kényeztetett el finom, friss ebéddel, hétvégén pedig anyukám kápráztatott el minket a fogásaival. 20 évesen gondoltam egy nagyot és kiköltöztem Angliába a párommal. Kénytelen voltam megtanulni főzni. Folyamatos telefonos készenlétben volt anyu minden este, hogy ha segítségre szorulok, azonnal mentsük a menthetőt. Egész jól belejöttem mostanra, igaz, nem is nagyon volt más választásom, hiszen nehéz fizikai munkát végez a párom, húst hússal eszik…A svájci ételeket ő is szeretni, főleg a svájciak saláta imádata áll hozzá közel, szinte bármelyik fogáshoz szívesen fogyasztja., az én legnagyobb örömömre. Próbáljátok ki őket ti is!
Teltek-múltak az évek, majd egyszer belefutottam egy egyszerű, kakaós süteménybe valamelyik újságban. Nagyszüleim, látván elhivatottságomat hagytak kibontakozni a konyhában – immár fogyasztható alapanyagokból dolgozva. Nem lett életem legjobb süteménye, de a recept azóta is el van téve emlékbe. Onnantól nem volt megállás, egyik recept jött a másik után. Ha valaki kérdezett, mindig büszkén válaszoltam, hogy igen, tudok sütni majd némi hatásszünet után bevallottam, hogy főzni viszont sajnos egyáltalán nem tudok. Nem is volt rá szükség. Hétköznap a nagymamám kényeztetett el finom, friss ebéddel, hétvégén pedig anyukám kápráztatott el minket a fogásaival. 20 évesen gondoltam egy nagyot és kiköltöztem Angliába a párommal. Kénytelen voltam megtanulni főzni. Folyamatos telefonos készenlétben volt anyu minden este, hogy ha segítségre szorulok, azonnal mentsük a menthetőt. Egész jól belejöttem mostanra, igaz, nem is nagyon volt más választásom, hiszen nehéz fizikai munkát végez a párom, húst hússal eszik…A svájci ételeket ő is szeretni, főleg a svájciak saláta imádata áll hozzá közel, szinte bármelyik fogáshoz szívesen fogyasztja., az én legnagyobb örömömre. Próbáljátok ki őket ti is!